Nem az Irishmanről

            Másról sem szólt a popkult/film sajtó az elmúlt néhány hétben, mint hogy Martin Scorsese azt mondta, hogy a Marvel filmek nem filmek, csak audiovizuális maszturbáció (nem az ő szavai) és vidámpark, mozi helyett. Később kicsit cizelláltabb módon is hangot adott kontextusból kiragadott véleményének egy New York Times esszé formájában, miszerint a nagy franchise filmek mellett nem marad hely az érdekesebb, emberibb történeteket elmesélő kisebb alkotásoknak és a most felnövő generáció már nem szerez tudomást arról, hogy mi az, hogy film, mi az, hogy mozi, csak a képregényfilmek meg a látványos robbanások blablabla és így tovább.

            Na most én ezt az egészet elképesztő magasságokból szarom le. A Marvel filmek nem lesznek rosszabbak ettől és Scorsese-nek akkor is lehetne ez a véleménye, ha nem lenne korunk egyik legnagyobb rendezője. De ráadásul még az is, szóval mint marvel fanboy mondom, hadd mondjon az öreg, amit akar. Legalább filmek terén még él a világon a véleményszabadság.

            Olyan szempontból nem véletlen, hogy most „robbant” ez a balhé, hogy pont érkezett a mozikba és Netflixre az Irishman, így Scorsese turnézgat fel s alá a filmet promotálva. És hát úgy tűnik, hogy ez a gengszter filmek nagyöregének magnum opusa, ami mind játékidőben, mind szereplőgárdában felteszi a cserkót 50 plusz éves karrierjére. Teszi mindezt úgy, hogy annak ellenére, hogy Hollywood egykori fenegyerekeinek (Francis Ford Coppola, Martin Scorsese, Brian De Palma, George Lucas, Steven Spielberg) illusztris tagja, meglépte azt, amit kortársai közül még senki, ha jól tudom, és lepaktált egy streaming szolgáltatóval, hogy elkészítse filmjét. És hát a klasszikus film szerelmesei között elég egyöntetűen az a vélemény járja, hogy a streaming meg fogja ölni a mozit, mint intézményt, az emberek csak otthon fognak filmeket nézni és fúj, hirig harag, és így tovább, és így tovább. Szóval ez a relatíve „forradalmi” lépés számomra még érdekesebbé teszi ezt a Marvel vs Scorsese dolgot, habár a nap végén ez is csak azt támasztja alá, hogy nagyon komolyan gondolja azt, hogy a nagy franchise-ok milyen hatással vannak a piacra és igyekszik ténylegesen felvenni a kesztyűt, hogy a filmje eljusson mindenkihez, akit érdekel. Plusz természetesen betolják néhány moziba is 1-2 hétre, hogy potyoghasson esetleg néhány arany szobrocska is a produkció ölébe.

Jelölés szerintem biztosan lesz. Tippre azt mondanám, hogy rendező, adaptált forgatókönyv, smink és legjobb mellékszereplő (Joe Pesci). Ha utóbbit meg is kapnák, akkor nagyon örülnék, mert Pesci vitte nekem az egész filmet.

Még egy mára nem olyan nagy dobbantás, de mégis számomra szokatlan dolog volt az Irishmanben, ez pedig a digital deaging, amit az utóbbi években pont a – wait for it – Marvel filmekben láthattunk több ízben, Robert Downey Jr. (Captain America Civil War) és Michael Douglas (Ant-Man, Endgame) relatíve indokolt megfiatalításával kapcsolatban. Az Irishmannel az egyetlen tényleges problémám az volt, hogy Scorsese csak a jól megszokott cimboráival szeretett volna játszani, akik hol kamuöregek, hol kamu középkorúak voltak a reális 60-70 helyett, így egy-egy ponton konkrétan megsaccolni sem tudtam, hogy a karakterek aktuálisan kb hány évesek lehetnek és időnként ez teljesen kizökkentett a rendkívül indokolatlan két és fél hetes játékidő alatt. Ezen konfúzió közben a „fiatal” De Niro is viszonylag hihetetlen transzformáción esik át, minek hatására világító kék szemeivel simán lehetne ő a Nightking egy esetleges Game of Thrones rebootban. Arról nem is beszélve, hogy hiába a „fiatal” arc, ha úgy rugdos össze valakit, aki fellökte a gyerekét a boltban, mint egy épp járni tanuló kisbaba, aki kiakar pukkasztani egy félig leeresztett lufit azzal, hogy rálép. De az is elég jól beleégett a retinámba, ahogy öreg/fiatal/kitudja barátunk egy asszaszináció után úgy szalad el, ahogy én szoktam összeszorított seggparttal célba venni a rötyit egy kedélyes tejeskávé után. Csak én jobban sietek.

Ezzel igazából csak arra akartam kilyukadni, hogy felmerült bennem a kérdés, hogy egy ilyen össznépi gengszter jutalomjáték esetén mennyire elfogadható az, hogy ilyen idős színészeket fogunk be egy olyan szerepkörre, ami több, mint 4 évtizedet ölel fel, és nem csak egy-egy flashbackről van szó, hanem konkrétan 3 és fél óráról, ami ha nem lineárisan, kronológiailag épülne fel, szuper Christopher Nolan film lehetne. Na de nem azt mondom, hogy keresni kellett volna 30 éves valakit, aki úgy néz ki, mint De Niro és Pesci, csak tényleg ez volt a film egyetlen aspektusa a Scorsese-gengszter-lifetime-futószalaggyártáson kívül, ami konkrétan kizökkentett és néha picit össze is zavart.

Mindezek ellenére tényleg egy percig sem okozott csalódást az Irishman, sőt. Minden ugyanolyan faszán a helyén volt, akár a Casinoban vagy a Goodfellasban. Úgyhogy kedvet kaptam ezeket újranézni illetve átböngészni, hogy Scorsese 25 rendezésében van-e valami, amit még nem láttam. Jut is eszembe, látta valaki azt a filmjét, amiben Qui-Gon Jinn, Kylo Ren és Pókember keresik Morgan Freemant?