Nem a Booksmartról

Ez kérem, egy modern hangvételű, imádnivaló Superbad, lányoknak/lányokkal. Utóbbi jelző nem tudom mennyire releváns így mindenféle Ladybirdök és Edge of Seventeenek után, mégis így tudnám a legegyszerűbben összefoglalni, de ha egymód van rá, akkor ne csináljunk genderkérdést a coming of age filmekből. Ugyanis könnyen megeshet, hogy ez a kedvenc zsánerem a scifi után. Nagyon könnyen célba talál és még félfaszarasznyira a harminctól is megérintenek és berántanak. Nem tudom, hogy ez egy univerzális jelenség, mert mindenkinek nagyjából azonos sebességgel rohadnak a sejtjei, hogy újak vegyék át a helyüket, hogy aztán konstatáld, hogy régen minden jobb és egyszerűbb volt és újra amiatt szeretnél izgulni, hogy... Jó, most ezt benyaltam, mert nem emlékszem mi miatt izgultam, amikor gyerek voltam. Nem a jövő meg az egészségem miatt, az tuti.

Fussunk neki még egyszer. Szóval újra amiatt szeretnél izgulni, hogy hosszú hétvégére essen a hét, amikor hetes vagy, vagy milyen pokémon tazó lesz a csipszedben, (amit egyből dobsz a kukába, mert csak a féldeka műanyag miatt vetetted meg anyáddal, akiről ekkor még nem tudtad proszesszelni, hogy minden nap 3-kor kel és mások szarját takarítja, hogy Te aztán ostoba módon elpazarold a megkeresett pénzt), ahelyett, hogy mi a fészkes, bütykös faszért vettél fel hitelt egy hűtőre meg hat polcra vagy hogy vajon kevésbé fárasztana-e el felmenni 5 lépcsőn, ha sportoltál volna 29 év alatt 3 hétnél többet.

A mélyen tisztelt olvasó feltehetőleg már nem emlékszik a felettébb artikulálatlan barokk körmondatoknak hála, de a kérdés úgy kezdődött, hogy a kollektív emlékezetünknek köszönhetően mind tudunk azonosulni ezekkel a fölnövésfilmekkel vagy – és itt jön olyan, amit fentebb nem írtam még le kétszer – én rekedtem meg valahol 14 és 20 között. Látok rációt mindkét válaszban, de tartok tőle, hogy előbbi a helyes, hiába szeretnék mindenáron valamilyen újabb mentális rendellenességet diagnosztizálni magamon.

Közben amúgy rákerestem, és a coming of age nem is egy legitim zsánermegnevezés műfajelméleti szempontból. Ezek a filmek vagy a dráma vagy a vígjáték kategóriák egyikébe sorolhatók. Na de mindegy.

MÁS.

Van itt olyan rajtam kívül, akiben undort keltett, amikor az osztálytársai a poharas tejet úgy itták, hogy a szemfogukkal lyuggaták ki a fedelét és azon a lyukon át csorgatták a szájukba vagy szívták ki a tejet. Vagy a kakaót! Na ez valami, ami miatt lehetett aggódni adótartozás meg mentálhigiénia helyett, hogy a nagyszünetben, amikor hozzák a kiflit meg a tejet, kakaót, akkor jut-e még abból az édesítőszeres barna hugyból, ami több kakaót látott képen, mint tehenet. Komoly küzdelmek voltak ezek a tanári asztal előtt a csengőt követően. Szerencsére ebből többnyire kimaradtam, mert elképzeltem, ahogy az osztálytársaim kiszívják a tejfölös pohárból a nedveket a fentebb említett foglyukakon keresztül és elment még az étvágyam is.

Ha idáig eljutottál, akkor megérdemelsz egy kis minőségi kontentet is. Íme a kedvenc coming of age filmjeim listája. Ha esetleg ezen ajánlás folytán néznéd meg valamelyiket, akkor egyszer veregess vállon és beszéljük meg egy finom ital mellett.

-       The Perks of Being a Wallflower

Socially awkward srácot befogadja a többi számkivetett, akik valójában a világ legmenőbb arcai. Aztán még nyilván az is kiderül, hogy a látszólag törött dolgokat, valaki általában falhoz baszta, mielőtt megrepedtek. Kiváló soundtrack nappaliban táncoláshoz.

-       The Spectacular Now

Szerelemről, fölnövésről ééééés fiatalkori alkoholizmusról, pre-Whiplash Miles Teller és pre-Divergent Shaileene Woodley főszerepléssel. Illetve, ha ennek van még hírértéke, pre-Captain Marvel Brie Larsson és Ramona Flowers is előkerül.

-       Kings of Summer

Néhány srác fogja magát és kiköltözik titokban az erdőbe, hogy építsenek egy faházat és ezzel elvágják magukat a befásult, felnőttirányított társadalomtól. Egyikük apja, aki nehezen kezeli a szituációt Nick Offerman.

-       Boyhood

Az Ultimate coming of age film, hiszen 12 éven át forgott és a főszereplő gyermek ténylegesen a szemünk előtt nő föl. A Boyhood legnagyobb erőssége mégsem a fizikai realitás, hanem a forgatókönyv minden sorának valósága. Szeretem amikor egy film megtudja ragadni ténylegesen az életet. Illetve hát Richard Linklater rendezés, ami magában is elég magyarázat lenne MINDENRE.

-       Mid90’s

A legújabb eleme e listának. Speaking of Superbad. Ez Jonah Hill első rendezése egy 12-13 éves srácról, aki a nagyobbakkal kezd lógni hogy megtanuljon rendesen deszkázni, aztán nyilván beleviszik a rosszaságokba. Gyönyörű film. 

Olivia Wilde Booksmart-ja amúgy simán 8/10 egy nézés után. Nagyon szerettem minden egyes percét, úgyhogy jószívvel ajánlom kortól és gendertől függetlenül mindenkinek, akinek van szíve.